2018. februárjában egy FAO program keretében 22 kiváló tanítvánnyal dolgozhattunk együtt Taskentben.

A részvevők nagy érdeklődéssel vetették bele magukat a feladatokba, lelkesedésük végig kitartott. Az első napok legnehezebb feladata az volt, hogyan tudják levetkőzni az utóbbi években a világhálóról szerzett nyugati mintáikat. Néhány nappal később már képesek voltak saját hagyományos mintáik alapján tervezni, érdekes volt megfigyelni, mennyire mélyen gyökereznek bennük ezek, és bár többnyire már nem hagyományos környezetben élnek, nagyon hamar rá tudtak hangolódni az ősi üzbég formavilágra. Sokszor úgy tűnt, ezek nagyon mélyből fakadnak, mintha beleszülettek volna ebbe a kultúrába.

A helyi gyapjú vastag elemi szálai miatt csak erősebb, vaskosabb nemeztárgyak (pl. szőnyegek, ülőpárnák, cipők, nagyobb táskák) készítésére alkalmas, azt is megértették, hogy érdemes ebbe az irányba elmozdulniuk – hiszen ezek voltak a hagyományos üzbég nemeztárgyak –, ahelyett, hogy finom kelméket akarjanak készíteni nyugati mintára. Miután a helyi gyapjúból dolgozva kaptak sikerélményt, úgy tűnik, hogy szívesen fognak hasonló tárgyakat készíteni. Legfontosabb feladatuk, hogy saját környezetükbe visszatérve adják tovább az itt szerzett tudást.

Reményt látok arra, hogy poraiból újraéled a hagyományos üzbég nemezkészítő mesterség. Ezt segítheti e hasznos és jól működő program folytatása is.

 

https://www.facebook.com/mihaly.vetro.10/media_set?set=a.2036661196349315.1073741866.100000163632561&type=3